Fórum programleírás – szakmai beszámoló

A fogyatékkal élők sportja és a társadalmi integráció

 

 

Példaképek részvételével zajló, vagy animátorok által vezetett, lakossági komplex sportprogramok, szabadidős sportesemények szervezése

 

Időpont:  2021.08.31. 11:00-12:00.

Helyszín: Ipolypart Ápoló Gondozó Otthon és Rehabilitációs Intézet

3188 Ludányhalászi, Rákóczi út 71-73.    

A fórumon részt vett: 16 fő

A beszámolót összeállította: Koczka Edina a HEF képviselője.

 

A megvalósított tevékenység leírása, szakmai összefoglaló:

A fórum első részében Erdélyi Mihály a szervezet elnöke ismertette projektünk lépéseit, az előkészületeken át egészen a megvalósításig, a jelen állapotokig, tájékoztatta a résztvevőket a pályázat céljáról, az abban foglaltak fontosságáról, miszerint mindenkit közel kell hozni a sporthoz, lehetőséget kell nyújtani a hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő embereknek is a sportoláshoz, terjedjen el széles körben az egészséges életmód szemlélete és gyakorlata, életvitel legyen a sportolás, javuljon a lakosság egészségtudatossága, javuljanak az esélyegyenlőség és a társadalmi befogadás feltételei a szabadidősportban.

Ebben kíván segíteni a sportszövetség a projekt által. A lakosság élethosszig tartó, rendszeres testmozgásra ösztönzése mindannyiunk érdeke. Elengedhetetlen, hogy a rekreációs és a szabadidős sport szolgáltatásokhoz egyenlő eséllyel férjenek hozzá a hátrányos településen élő lakosok, fogyatékkal élők, különösen figyelembe véve a jövedelmi viszonyaik külömbségeit.

 

Fórumunkat is együttműködési megállapodás alapján tartottuk, melyet sportszövetségünk kötött a a rendezvény idejére a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Nógrád Megyei Kirendeltségével. Ez egy generális, a megyéhez tartozó összes szociális intézményre vonatkozó megállapodás a két szervezet között.

A kirendeltség igazgatója Fülöpné Gálik Erika sajnos nem tudott részt venni a fórumon, de korábbi egyeztetéseink során ígéretet tett arra, hogy minden segítséget megad ahhoz, hogy minden intézethez eljussunk, minél többen értesüljönek  rendezvényünkről és minél több  intézmény lakója vegyen részt azon.

Rendezvényünket a Ludányhalászi Ipolypart Ápoló Gondozó Otthon és Rehabilitációs Intézetben tartottuk, vendéglátónk az  intézmény vezetője Bablena Péterné, aki elmondta, hogy ezekben az intézményekben különböző súlyosságú, változó típusú fogyatékkal élő emberek élnek, számukra már az nagy élmény lesz, hogy kimozdulhatnak az intézetből, új ingerek, impulzusok érik őket a várható mozgásélmény, és a látvány pedig tovább fokozza várakozásukat.

 

 A fórumunk második részében megismerhették a résztvevők a Rimócon szeptember 7-én megrendezésre kerülő, Nógrád megyei fogyatékkal élőknek szóló példaképes sportprogramunkat, melynek helyszíne a Vincze Barna Sportcsarnok lesz, ahol a következő sportolási lehetőségek megvalósítását tervezzük:  segway, elektromos roller, tandem kerékpár, csocsó, asztalitenisz, buborékfoci, tollaslabda, váltóversenyek, stb.

Példaképként szeretnénk bemutatni egy sikeres, fogyatékkal élő sportolót is, aki elmeséli majd életútját, példát mutatva ezzel a sportnapunkon megjelentek számára. A résztvevők végig figyelmesen, érdeklődéssel hallgatták a rendezvény részleteit.

Az ismertető után Szita Istvánné intézményvezető főnővér azt kérdezte, a felsorolt eszközöket minden fogyatékkal élő igénybe tudja-e majd venni? Elmondtuk, hogy a fogyatékkal élők egészségi és fizikai állapota  nagyon különböző, ezért kérjük majd a kísérő gondozók segítségét annak eldöntésében, hogy ki mire képes, ezért melyik sportszerünket használhatja.

De aki mégsem, azoknak kínálunk egyéb más sportolási lehetőséget, hogy mindenki pozitív  élményekkel térhessen haza.

Hornyák Zoltán azt kérdezte, esetleg kispályás labdarúgó bajnokságot, versenyt tervezünk e,amit  az intézmények között lehetne lebonyolítani? Igen, erre is felkészülünk, ugyanis a Sportcsarnok területén kiváló foci pálya áll rendelkezésre, a rendezvény napjára fog eldőlni, hány intézmény lesz jelen, hány csapatot tudunk bevonni, akkor fogjuk kialakítani a pontos menetrendet is.

Győriné Szép Katalin vezető ápoló kérdezte, hogy lesznek-e a fogyatékkal élőkhöz értő sportszakemberek is a rendezvényen. Megtudhatta tőlünk, hogy természetesen igen, egyrészt minden eszköz mellett lesz egy-egy animátor, akik erre a területre is fel vannak készítve, másrészt lesz gyógypedagógiai végzettséggel is rendelkező testnevelő tanár, akik aktív részese a program lebonyolításának.

 

Fórumunk harmadik részében egy sokakat érdeklő, projektcéljaink elérését is kiválóan támogató témát dolgoztunk fel, melynek címe a következő volt:

A fogyatékkal élők sportja és a társadalmi integráció.

A bevezető előadást Erdélyi Krisztina tartotta, melynek rövid összefoglalója a következő.

Ismert és tudományosan is bizonyított tény, hogy a fogyatékosok sportja magába foglalja mindazok sporttevékenységét, akiknek bármely testi vagy szellemi képessége korlátozott, vagyis beletartozik a mozgássérültek, a gyengén látók és vakok, gyengén hallók és süketek, a szellemi fogyatékosok, sőt bizonyos fokig titkolható, nem nyilvánvaló fogyatékosságban (allergia, cukorbetegség, dyslexia, mentális zavar, implantáltak) szenvedők sportja is, tekintet nélkül arra, hogy részvételük célja megelőzés, rekreáció, versenyzés vagy rehabilitáció.

A helyesen kiválasztott sportág olyan rekreációs lehetőséget rejt magában egy fogyatékos számára, mely hozzásegítheti őket sok pozitív élményhez. A sport lényegéhez tartozó humanizmus megköveteli, hogy ne csupán az ép emberek testének fejlesztését vállalja fel, hanem minden emberi lényét, függetlenül testi és szellemi képességeiktől. Ebből a szemléletből az következik, hogy a fogyatékosok sportjának fő feladata, legalábbis részben, megegyezik a fizikailag és mentálisan teljesen ép népesség sportjának rendeltetésével.

A társadalmi kirekesztődés kialakulásában jelentős része van annak, hogy a közösség mennyire toleráns a mássággal, milyen beállítódásai, előítéletei vannak a közösség tagjainak a fogyatékos emberekkel kapcsolatban.

A fogyatékos embereknek minden korban és minden kultúrában meg kellett küzdeniük az őket körülvevő környezet szorongásával, gúnyolódásával, elzárkózásával. Magyarországon – bár ilyen összehasonlító nemzetközi kutatás nem készült – általában mindenféle mássággal szemben nagyfokú ellenállás tapasztalható. A sportban evidens az elvárás, a javuló teljesítmény követelése, ezért a sportolás megtanítja az értelmileg sérült fiatalokat teljesíteni, megismerni a kitartás jutalmát, a teljesítmény örömét.

A sport a helyes önértékelés és az önbecsülés fontos eszköze, biztonságérzetet ad a fogyatékkal élőknek, javítja az életminőségüket is. Az értelmileg sérültek magas szintű versenyein nyújtott teljesítmények hozzájárulhatnak az előítéletek megszüntetéséhez, melyek jelenleg nagymértékben korlátozzák életterüket és elfogadásukat.

A fogyatékosság helyett a képességek hangsúlyozása elindítja, gyorsítja a normalizációt, az integrációt, az elfogadást.

A sport, így a fogyatékkal élők sportja is az elfogadás minden szintjén hat: az egyéni, a családi, a szűkebb és szélesebb környezeti szinttől egészen a társadalmi szintig.

A társadalmi integráció megjelenésének igen magas fokát jelenti a fogyatékkal élők sportja.

Szita Istvánné elmondta, hogy Intézményünk is sokszor bekapcsolódik a Magyar Speciális Labdarúgó Torna versenyeibe, ahol a környező települések intézményeinek középsúlyos értelmi fogyatéskossággal élő lakói között kialakult versenyeken veszünk részt, de asztalitenisz bajnokságra is többször kerül sor.  Ezek a versenyek megnyitják a baráti társaság és a kapcsolatok kialakításának lehetőségét, a gyakori együttlétek alkalmával, ingergazdag környezetet biztosítanak, ezáltal csökkentik a magányosságot, illetve az attól való félelmet a fogyatékkal élők esetében, ezért megpróbálunk minél többször részt venni azon.

Ha valaki annyira korlátozott mozgásában, hogy egyáltalán nem tud sportolni, annak is élményt, jótékony ingert nyújt a sportoló társak látványa.

Tapasztalatok azt mutatják, hogy a sport a fogyatékos ember életében nem csupán a megfelelő fizikai állapot eléréséhez és fenntartásához szükséges eszköz, de ezen kívül a fejlesztés és oktatás hatékony eszköze, a szabadidőt kitöltő tartalmas tevékenység is.

Azok a fogyatékkal élők akik sportolnak jobb problémamegoldó képességgel rendelkeznek, ugyanakkor magasabb fokú szorgalom, kitartás, megbízhatóság, felelősségérzet, magabiztosság, kiegyensúlyozottság, valamint a stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképesség jellemzi őket. Ezeken felül ráadásul még függetlenebbnek, józanabb ítélőképességűnek, érzelmileg érettebbnek, és csoportban dolgozni képesnek mutatkoznak az inaktív életmódot folytatókkal szemben.

Bablena Péterné elmondta, a helyzet a szociális intézményekben élő fogyatékosok sportolási– lehetőségeivel, főként akiknek állapota súlyosabb – egy része bizony intézményi körülmények között kénytelen élni. Az intézeti lét nem szükségszerűen jár együtt a fogyatékos ember teljes szegregálódásával, az elmúlt évtizedekben törekvések vannak az úgynevezett normalizációs elv érvényesítésére a hazai intézményrendszeren belül is. A magyarországi viszonyok e tekintetben még messze nem tekinthetők ideálisnak. Az intézményben élők sportolási lehetőségei azonban nagyságrendekkel jobbak, mint az otthon lakóké, mert itt a szervezést az intézmény menedzsmentje magára vállalja, a feltételeket megteremti.

 

Úgy véljük, fórumunk jól sikerült, a projektünkben meghatározott céljainknak mindenben megfeleltünk, hamarosan megrendezésre kerülő, fogyatékkal élőknek szóló példaképes sportprogramunk megismertetésére, népszerűsítésére is sor került, és bizonyos szintű szemléletformálásra is kiváló lehetőség volt.

Véleményünk és az elhangzottak szerint úgy gondoljuk, hogy a programban aktívan részt vevő emberek meg fogják szeretni a sportot, megismernek számukra könnyen végezhető, élményt nyújtó mozgásformákat, melynek köszönhetően, hosszútávon igényük lesz az aktív életmódra.

 

Az általunk a helyszínen megismertetett, a projekt keretében általunk elkészített promóciós és szemléletformáló szakanyagokat (könyv, füzet, szórólap) a megjelentek számára is elérhetővé tettük.

 

Kelt.: Bogács, 2021.08.31.

 

Skip to content