Felmerül a kérdés, hogy mit, mikor és mennyit sportoljunk? Az európai és a magyar szakemberek, kutatók ajánlásait foglaljuk össze minden szabadidősport iránt érdeklődők számára.

Fontos, hogy mindenki megtalálja a személyiségéhez, az alkatához és a lehetőségeihez illő mozgásformát. Egy száznegyven kilós férfinak nyilván nem a futást ajánlanánk, hanem pl. a vízi-gimnasztikát. Annak viszont, aki imádja a csapatjátékot, hiába magyaráznánk, hogy milyen jó konditeremben edzeni vagy magányosan úszni. Lényeges az is, hogy olyan személytől kérjünk tanácsot, ajánlatot, aki már maga is kipróbálta az adott sportot, így valóban érdemben tud róla nyilatkozni (el tudja mondani, milyen adottságok, anyagi feltételek kellenek hozzá, milyen örömökkel vagy nehézségekkel kell számolni). Ha már választottunk sportágat, nagyobb sportrendezvényeken, sportszövetségekben biztosan megfelelő segítséget kaphatunk, ott megtudhatjuk, hol van például a lakóhelyünkhöz legközelebbi sportolási lehetőség, edző.

Alapszabály, hogy mindegy, mit választunk, csak mozogjunk, legyünk fizikailag aktívak. Az intenzív séta, a könnyű kocogás nem kerül semmibe, csupán egy jó cipő kell hozzá. Nem vagyunk időhöz kötve, a nap bármely szakában szakíthatunk rá időt. Kerékpározás közben izmaink harmincöt százalékát dolgoztatjuk, az úszás még egészségesebb aerob mozgás, igaz, ilyenkor csak izmaink tizenöt százaléka égeti a zsírt. Sokan a tornára, az aerobicra esküsznek, aminek azon túl, hogy a célnak tökéletesen megfelel, megvan az az előnye is, hogy avatott szakember diktálja az iramot, és minden izomcsoportot megmozgat.

Mikor mozogjon, mondjuk, egy nyolctól négyig dolgozó anya, akire esténként két gyerek, egy férj, na meg a mosás vár? Reggelente tíz-tizenöt perc gimnasztika már sokat számítana! Akárcsak az esti közös kerékpározás, görkorcsolyázás a gyerekekkel, kutyasétáltatás, vagy a lecke kikérdezése séta közben, a hétvégi kirándulásról már nem is beszélve. De léteznek például olyan úszótanfolyamok, ahol a gyerekek óráival párhuzamosan a felnőttek is edzhetnek egy másik medencében. Csak egy kis fantázia, némi akaraterő és a sport igenis beépíthető a hétköznapokba! Van olyan édesanya, aki a munkája mellett is ügyel arra, hogy személyesen vihesse balett-órára a kislányát, és miközben a gyerek tornázik, ő elugrik futni a közeli sportpályára, hiszen „a láb ugyanis mindig kéznél van!” De a munkahelyi tornát sem véletlenül találták ki a japánok – öt perc mozgás óránként, és egyszerűen hatékonyabban dolgoznak a munkatársak. Ha arra van időnk, hogy „lopva” elolvassunk egy izgalmas regényt, tudnánk szakítani a sportra is.

Felmerül az a kérdés is, hogy mennyit sportoljon az ember. Az egészség-megőrzéshez, betegség-megelőzéshez rendszeresen (hosszú hónapokon-éveken keresztül), gyakran (hetente legalább háromszor), alkalmanként legalább fél órán keresztül pulzusunkat folyamatosan 180-életév szinten kell tartani. Ez a minimális mennyiség, aminek valós edzéshatása van.

Bár az egészséges életmód és a mozgás fontosságát hangsúlyozó reklámok, hirdetések el-eljutnak az emberekhez, de ezek sem reklámidőben, sem hatékonyságukban nem tudják ellensúlyozni a fogyasztásra vagy inaktivitásra serkentő termékek hatását. A tömegeket rendszeresen megmozgató rekreációs sport mozgalomszerű elterjedésétől még nagyon messze vagyunk, pedig a cél az lenne!