A felzárkóztatási program egy skót kulturális antropológus ötlete volt (Luke Dowdney), aki a mindennapi erőszak jelenségét vizsgálta a hátrányos helyzetű fiatalok körében. Résztvevő megfigyelése során – végig együtt mozgott a fiatalokkal – nemegyszer keveredett ő maga is veszélyes helyzetekbe. Lehetőséget kapott 2000-ben, hogy egy Rio de Janeiró-i favellában működő NGO-ban dolgozhasson kutatóként.

Hamar rájött, hogy a bűnözés és az utcai erőszak teljesen átszövi a fiatalok életét, és ha nem nyújtanak valamiféle alternatívát, akkor el fogják őket veszíteni.

Dowdney egy olyan holisztikus szemléletű modellt dolgozott ki, amelyben az ökölvívás az egyéni fejlesztéssel kombinálva hathatós alternatíva lehet a bandák „hívó szavával” szemben.

Az csoport 10 fővel indult, és ma egy világszerte ismert kezdeményezés, amely több mint 2250 gyermeket patronál. A program a kezdeti tétova lépésektől a mai komplex felzárkóztató rendszerig hosszú utat tett meg, amit négy szakaszra bontottak.

1. Az ösztönös reakció: A gyerekekkel való munka talán legnehezebb része volt, amikor megpróbálták áttörni a falat, amely elválasztja a mindennapos erőszak világában élő hátrányos helyzetű fiatalt a többségi társadalomtól, annak iskoláitól, intézményeitől, normáitól.
2. Konszolidáció: A felismerés, hogy önmagában a küzdősport csak eszköz, nem cél. A célokmeghatározásához azonban szükség van empirikus adatokra, ezért folyamatosan monitorozták a programot és kutatásokat végeztek, hogy a metodológiájukat kialakíthassák. A programban egy multidiszciplináris szakemberekből álló csapat dolgozik (edzők, pedagógusok, szociális munkások), akik több aspektusból is képesek egy-egy problémát megvizsgálni.
3. Terjeszkedés: Az így kialakított metódus modelljellegűvé vált, amely alkalmazható a kiindulóközegtől eltérő kulturális és földrajzi környezetben egyaránt.
4. Fenntarthatóság: Mint a legtöbb alulról szerveződő kezdeményezésben, itt is a fenntarthatóság, az anyagi bázis esetleges hiánya az Achilles-sarok, amin elbukhat minden.

Ezt a csoport többek között úgy oldotta meg, hogy létrehozott egy saját sportmárkát (LUTAClothing). Ez egy közösségi vállalkozás, amely a profit 50%-át eljuttatja a csoportnak. Mindemellett az program kiváló kapcsolatot ápol a helyi közösséggel, önkormányzatokkal, vállalkozásokkal.

A projektben a küzdősportok gyakorlásának lehetősége csak egy eszköz (thaiboksz, kickboksz, ökölvívás, MMA, capoeira, brazil dzsiudzsicu). Egy belépő a fiatalok világába, ami lehetőséget biztosít, hogy olyan támogatást kapjanak, amely segítségével pozitív irányban tudnak változtatni az életükön.

Ez egy komplex megoldás, a sporton túli lehetőséget is alkalmazzák az integráció elérésére.