Hevesi tanulmányutunk során, az egyház és a civil szervezetek kapcsolatának tanulmányozásakor a református lelkésztől megtudtuk, hogy az egyházak és a civil szervezetek egymásra vannak utalva, különösen a hátrányos helyzetű településeken, ahol egyrészt kevés szabadidővel rendelkeznek a lakosok, másrészt sem igényük, sem pénzük nincs arra, hogy az egészségük védelme érdekében fizikailag aktívan töltsék el azt a kevéske szabadidejüket. Sajnos, ez jelentősen kihat életminőségükre is.

Az egyházak és a civil szervezetek is pályázatokat készítenek a legtöbb hátrányos helyzetű településen, a nyertes pályázatok segítségével tudnak eredményt elérni ezen a területen.

Az egyház és a szabadidős szervezetek külön és együttesen is pályázhatnak, van rá jó példa mindkettőre a két településen, ami követendő a többi HH-s közösség számára is.

Van némi különbség a különböző vallású emberek véleménye között, de ezek lényegi dolgokat nem érintenek.

Abban mindannyian egyetértettek, hogy nagyon meghatározó a település egyházi vezetőjének viszonya a civil szervezetekhez és a szabadidős tevékenységekhez, azon belül a szabadidősporthoz, amit a jövőben jobban kellene menedzselnie a HH-s civil szervezeteknek.

A hevesi és az átányi mintát – az egyház és a civil szervezetek termékeny együttműködését – követésre méltó példának tartották a résztvevő szakemberek.