A szakpolitikai, pályázatunk esetében sportpolitikai, egészségpolitikai és szociálpolitikai cselekvések, beavatkozások alapelvei komplett rendszert jelentenek, feltételeznek, melynek elemei országos szinten a következők lehetnek (javaslatok a teljesség igénye nélkül):

• A hátrányos helyzetűeket megcélzó fizikai aktivitás fogalmát, jelentéstartalmát és jelentésterjedelmét, továbbá kontextusát pontosan meg kell határozni. Tisztázni kell a fő célt is, ami a szabadidősport elterjesztése, de az egyenlőtlenségek csökkentése is lehet, sőt egyszerre mindkettő.
• A szabadidősport területére bizonyos országosan elfogadott standardok, küszöbértékek, mérőszámok, indikátorok mielőbbi kialakítása mindenképpen szükségesnek látszik.
• A célokat, a célcsoportokat, a célrégiókat, és a szabadidősport általi társadalmi integrációs tevékenységek időtartamát jól körül kell írni, meg kell határozni.
• Több nagy szegmens (politikai, szociális, egészségügyi, sport) együttműködésére van szükség a területünkhöz kapcsolódó, hatékony és működőképes szakpolitika megvalósításában. Együttműködés kialakítása látszik szükségesnek a sportügyek felügyelete, illetve a társadalmi befogadás kérdésével foglalkozó ágazatok között.
• A hátrányos helyzetűek egészségfejlesztésére irányuló kezdeményezéseknek egyre magasabb szintű kooperációvá kell válnia, amely több, mint a sportpolitika, azon túlmutat.
• A mobilitást (gyaloglás és kerékpár) támogató szakpolitikai kezdeményezések sokkal eredményesebbek lehetnek, ha a viselkedés megváltoztatása és az információ eljuttatása mellett a környezeti feltételek javítására is jobban odafigyelnek a döntéshozók.
• A cselekvéstervek, a megvalósuló tudatformáló és cselekvésre késztető kampányok legyenek erősen célorientáltak, mert az általános kampányok bizonyos esetekben akár növelhetik is az egyenlőtlenségeket (kontrahatás).
• A társadalmi befogadást figyelembe kell venni a sportfinanszírozási országos pályázatok kiírásakor.
• A helyi önkormányzatok és a szakosodott civil szervezetek kiemelt szerepet játszanak az országos szintű sportpolitikai döntések helyi szintű megvalósításában, ezért segíteni kell őket abban, hogy hálózatszerű helyi, területi képződményeket, rendszereket alakíthassanak ki (hálózatépítés).
• Országos szinten érvényesülő, komplex stratégiai akciótervet kellene kidolgozni a hátrányos helyzetűek és a kisebbségek sporton belüli társadalmi integrációjáról.
• A sport – mint társadalmi jelenség és egyben kiváló eszköz – beillesztése elengedhetetlen a jövőben a társadalmi befogadással és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos cselekvési tervekbe.
• Ki kell alakítani a költségcsökkentő módszereket a sportban való részvétel ösztönzésére (például szabadidő-bérlet, utazási kedvezmény, gyermekmegőrzés, olcsó sportfelszerelés és sportolási lehetőség biztosítása stb.).
• Az alacsony iskolázottságú rétegekkel kapcsolatos szociális és sportszakmai kompetenciák fejlesztése fontos a sporttal, testmozgással foglalkozó szakemberek képzésében (sportszakemberek képzése megújításra szorul!).
• A sporttudomány szakembereit, a sportszakember képző felsőoktatási helyszínek oktatóit célszerű bevonni az országos szintű szabadidősportos programok tervezésébe és értékelésébe.
• Szükségesnek látszik a partnerkapcsolatok kialakítása és az intenzív együttműködés ösztönzése a hátrányos helyzetűek és a kisebbségek sportjának különböző szereplőivel (pl. kormányzati szervek, egészségügyi és szociális ágazat, (sport)szövetségek, civil szervezetek stb.) a teljesítőképesség javítása és a tudástranszfer területén (pl. információcsere, a létesítmény és a felszerelés biztosítása, sportszakember ellátottság, az oktatás színvonalának javítása stb.).
•